Nem tudom mit kell egy blogon írni, én most úgy gondoltam baráti és családi tájékoztató felületként fogom használni rólam és Kambodzsáról.
Megérkeztem Kairóba. Most várok a transzferbe a Bangkok check- in- re. Bazi hideg van, légkondi. De legalább találtam csatlakozót és van wi- fi. Tele van a reptér éttermekkel és boltokkal, vevő viszont alig, egyáltalán a reptéren sincsenek sokan. Hú, ideült mellém egy egyedülálló fehér lány, szerintem mi ketten vagyunk az egész reptéren:)
Találtam egy elgondolkodtató óriásplakátot itt:
Hát, el sem hiszem, hogy itt vagyok!!!!! Nagyon nagy érzés, hogy megint megyek. Faszán sikerült becsomagolni, a hátizsákom csak 21 kg lett (befóliáztattam, Anyuka:), a kézi poggyászom meg 6 kg....köszönhetően nagyrészt Évi barátnőmnek aki tegnap Zsanett segédletével katonás rendet vitt a csomagolási káoszomba.
Nagyon élveztem a repülést Kairóig, kicsit aludtam míg egy édes kis gyermek el nem kezdett ordítani a gép túlvégén, zenét hallgattam, mikor felébredtem a gízai piramisokat láttam lemenő napfényben. Nagyon megtalált egy szám a repülőn:https://www.youtube.com/watch?v=lbSOLBMUvIE
"And I feel just like I’m living someone else’s life
It’s like I just stepped outside
When everything was going right
And I know just why you could not
Come along with me
'Cause this was not your dream
But you always believed in me"
És megnéztem a videót amit a Corexes lányok csináltak nekem búcsúzóul. Bőgtem mint atom. Annyira jó volt visszanézni és hihetelenül hálásnak érzem magam amit tőlük meg Istóktól kaptam. Be akartam ide linkelni de nem akarja a jót, azért megpróbálom:https://picasaweb.google.com/111966797890977313534/Munkatarsak02?authkey=Gv1sRgCJOF89mKxPiYdg&feat=email#
Írt Frances (új főnököm), hogy küldik a taxit értem a reptérre ami elvisz a szállásomra. Másnap reggel meg jön Ő is oda 10:15- re és kávézunk aztán ebédelünk a leendő munkatársaimmal és ha késznek érzem magam rá akkor hétfőtől dolgozhatom. Izgi.
Kezdésnek ennyit, most megyek és iszom egy kávét, még hosszú lesz az út.
Nagy ölelés Nektek!
