Péntek délután van. Nincs kedvem dolgozni, inkább írok.
Mielőtt elutaztam volna, elmentünk Ajdinnal moziba, megnéztük "Az igazság ára"- szerintem szuper- filmet és azóta odavagyok a főcímdaláért, most is ezt hallgatom: https://www.youtube.com/watch?v=k2vCAqdFx1s
A héten nem sok minden történt, kaptam indító- gyakorló feladatokat, végighallgattam bazi hosszú előadásokat a company policy- ről, work ethics- ről, meg a mozgalomról, mert mint megtudtam mi nem csak egy szervezet vagyunk, hanem egy mozgalom, wow. Beszereztem cambo mobilt, ha valaki mobiltelefonálna velem Kambodzsában: 078- 590587...elég valószínűtlen, hogy ez megtörténik:))
Lakáskeresés ügyben is haladtam. Írtam, hogy van egy spanyol lány (Cristina) aki új albit keres az angol lakótársával (Lisa) és engem is bevennének a buliba. Szombat este találkozom velük. Vasárnap Cristina elmegy két hétre a thai határ közelébe munkaügyben és annyira jófej, hogy felajánlotta költözzek a szobájába míg odalesz és utána is maradhatok náluk ameddig nem találunk közösen egy új helyet...kicsit kavarás, de már elegem van a guesthouse- ból és anyagilag sem éri meg hosszú távon. Olyan fura, hogy úgy érzem mintha már min. 1 hónapja itt lennék, pedig még csak másfél hete. Megtanultam már pár dolgot:
- a karaoke egy halálosan komoly dolog! (nem csak részeg üvöltözés a színpadon, mint ahogy megszoktuk otthon, ugye kedves ex- munkatársak, majdnem belinkeltem a régi csapatépítő videónkat:);
- akkor is meggyőzően bólogatnak ha fogalmunk sincs arról, hogy mit akarsz;
- motorbiciklis taxis mögé csak akkor ülj fel, ha tudod merre kell mennie és ezt kommunikálod is vele útközben, khmerül;
- vicces angol szavakon ér nevetni, muhaha: conditional khmer food (=traditional khmer food); dear guestomers (=dear customers/ dear guests), thand you (=thank you)
- nem kell megijedni mikor egy 6 sávos úton, egyszercsak hirtelen a tuktuk sorfőr egy laza mozdulattal átsorol a szembejövő belső sávba mert majd kanyarodni szeretnénk, nem lesz belőle tömegbaleset;
- távolsági légkondis buszokra a jégeralsó és egy - 10 fokra hitelesített sherpa kabát vagy disznóvágós ruházat erősen ajánlott mivel úgy nyomják a légkondit, hogy a sarkkör ehhez képest smafu. Nyári ruhában a szarrá fagyás garantált....és nem tudják/fogják kikapcsolni ha már kékülsz akkor sem.
- többféle mozit láttam eddig: az egyik amikor válaszhatsz filmet és dvd- n lejátszák csak neked egy kis szobában :))). A másik mikor egy utcára nyitott helyiségben (emlékeztet moziteremre mert sorok és mozifotelek vannak), sötétedés után, egyszerre két nagy plazmatévén - de egy teremben- két különböző film megy. Egy film a jobb szektornak és egy a balnak, de nincs semmivel elválasztva:)) Azt hiszem ez a mozizásban az egyet fizet, kettőt kap.
Most ennyi jutott eszembe, majd folytatom a listát.
Ma voltam az első találkozón ügyfélnél Frances-szel. Szuperül sikerült, nagyon sok meglévő anyaguk van a szervezetről, régebbi pályázataik, donor adatbázisuk és a lengyel projektmenedzser csajszi is nagyon profi. Utcagyerekekkel foglalkoznak akik nem járnak iskolába a családi hátterük, anyagi helyzetük miatt. Angolt, khmert, írást- olvasást és matekot tanítanak nekik és emellett breakdance, DJ és képzőművészet foglalkozásokat tartanak, hogy jobban motiválják őket a tanulásra. Annyira tetszik a munkájuk, szuper, hogy olyan gyerekeknek is lehetőségük nyílik tanulni akiknek a szülei nem tudják megfizetni a sulit vagy nem látják fontos gyermekük taníttatását. Egy nap kétszer tartanak "órákat" 8- 10 és 14- 16 óráig. Vannak egyéb közösségfejlesztő programjaik is: idősebb, "végzett" diákok visszamennek a saját közösségükbe és tanítanak HIV/ AIDS- ről, drog megelőzésről és persze közben sokat táncolnak és zenélnek. Szerdán megyek az egyik foglalkozásra ahol majd élőben is megnézem, már nagyon várom. És az is jó, hogy ezt az egészet egy khmer fickó találta ki (nem egy újabb külföldi aki idejött megmondani a frankót) aki az USA- ban nőtt fel, menekültként, breakdancelt csak aztán rossz bandába keveredett és deportálták vissza Kambodzsába ahol előtte még életében nem járt. Közben a börtönben volt ideje kitalálni, hogy segíteni szeretne nehéz helyzetben levő gyermekeken, amilyen ő volt és szép lassan elkezdett működni a Tiny Toones. http://tinytoones.org/mission.html
Frances- szal a meetingről vissza beugrottunk a piacra kaját venni. Ő már egy éve nem volt otthon ezért szerintem elég sokmindent megeszik amire én még egy kicsit húzom a szám. Ma hardcore voltam: valami hatalmas palacsinta szerű cuccot vettünk - wokos muttertől a piacon a 12.szemétrakás mellett jobbra- ami darálthússal és mini rákokkal és szójacsírával töltött. Adtak hozzá egy nagy zacskó salátát(?) is meg valami szószt (édes- savanyú- mogyorós). A salátához tuti megkopasztottak pár bokrot és fát, nagyon fura ízű és kemény levelek voltak benne. A töltött palacsinta első falat után pedig valami nagyon ropogott meg olyan fucsa a rák meg disznó együtt.....a rákocskák csak úgy mindenestül figyeltek benne félig nyersen....asszem erre még nem készült fel a belem, meg a leveleket sem mindent tudtam befogadni:)))
Van egy komplett kajaalbumom, majd frissítgetem folyamatosan. Munkatársaim rendkívül viccesnek találják, hogy ételt fényképezem: https://picasaweb.google.com/111966797890977313534/Etel02?authkey=Gv1sRgCOKZ44Otoa6pcQ&feat=email#
Kinéztem Lonely Planetben, hogy milyen helyek vannak Phnom Penh közelében, holnap megyek kirándulni. Várhatóan héfőn jelentkezem majd megint.
Szép hétvégét mindenkinek! pusza&ölelés
.jpg)
A héten voltam meglátogatni a Tiny Toones (ügyfelem) szervezet „outreach” programját, hogy jobban megismerjem őket a pályázatíráshoz (az iskolai és kreatív programjukat jövő héten nézem majd meg). Phnom Penh 6 nyomornegyedében tartanak napi 2x2 óra (reggel és du.) foglalkozást a helyi közösségnek. 4 fiatal tartotta a foglalkozást akik régebben utcagyerekek voltak. 
Vissza a foglalkozáshoz: mikor én voltam akkor épp az alap tisztálkodásra (kézmosás, fogmosás) „tanították” a gyerekeket és egészségügyi csomagokat osztottak, utána pedig a felnőtteknek tartottak előadást HIV/ AIDS- ről és a kondom használat előnyeiről. Nagyon interaktív volt az egész, a gyerekek baromi lelkesek voltak, a felnőttek pedig kérdezgettek és tényleg érdekelte őket a téma. 
