cambolany

Csudajó napom volt eddig. Reggel felkeltem, vagyis inkább felébresztettek: a szomszédban házat építenek, minden reggel 6- kor kezdenek. Mivel úgysem tudtam volna tovább aludni, összepakoltam a strandolós cuccomat meg a laptopot, vettem az utcán jeges kávét és kókuszos sötét ragadós fekete rizs sütit és elsétáltam a közelben található szállodáig ahol 5USD befizetésével (hétköznap 3USD) egész nap lehet használni a medencét, a szuperjó párnás fekvőhelyeket és van WIFI. Reggel óta itt vagyok, úsztam, aludtam, napoztam, blogoltam, képeket rendeztem, olvastam. 2 megunhatatlan könyvet hoztam: Biblia és a Száz év magány. Szerencsére itt is vannak használtkönyv boltok, nagyrészt angol nyelvű könyvekkel ami tökjó.

4 óra, kezd beborulni, tuti mindjárt leszakad az ég. Mostanában minden du. esik, az esős évszak java még csak ezután jön. Már egész jól megszoktam a meleget meg az esőt is. Nem zavar ha elázom és nem izzadok állandóan.  Tegnap éjjel ventillátor nélkül tudtam aludni és majdnem fáztam.

Találtam egy helyet ahol isteni a Pho leves, ma is ott fogok vacsizni (itt lehet elolvasni mi a pho: http://chiliesvanilia.blogspot.com/2010/12/pho-leves.html). Imádom a Pho- t, teljesen rákattantam.  Azután megyek találkozni az új haverjaimmal akiket a munkatársaim kerítettek, főleg ausztrálok, kanadaiak meg amerikaiak. Sok itt még a francia, angol és új- zélandi fiatal.  Egy részük bagpacker akik nagyrészt Vietnám, Lao, Thaiföld, Kambodzsa, Malajzia, Ausztrália útvonalon mozognak. A többiek önkénteskednek, nonprofit szervezeteknek dolgoznak mint én, vagy az ENSZ különleges bíróságán dolgoznak mely a PolPot rendszer népírtását vizsgálja. Üzleti okból kifolyólag már jóval kevesebben vannak itt.

Fura ez a város, persze mint minden fejlődő ország nagyvárosa. Gyakorlatilag hasonló életet élhetnék itt is mint otthon, ha akarnék. Mindent meg lehet venni, vannak bevásárlóközpontok, szupermarketek, bárok, éttermek, szórakozóhelyek, kulturális rendezvények, stb. Közben pedig minden sarkon ordít a betegség, szegénység, emberkereskedelem, prostitúció, gyermekmunka, kihasználhatóság. Bármi eladó és nekünk megvehető a nyomorból való feltételezett kiút megtalálása érdekében: emberek, gyerekek, földek, házak, tárgyak, érzések.

A héten voltam meglátogatni a Tiny Toones (ügyfelem) szervezet „outreach” programját, hogy jobban megismerjem őket a pályázatíráshoz (az iskolai és kreatív programjukat jövő héten nézem majd meg). Phnom Penh 6 nyomornegyedében tartanak napi 2x2 óra (reggel és du.) foglalkozást a helyi közösségnek. 4 fiatal tartotta a foglalkozást akik régebben utcagyerekek voltak.

Megérkeztünk az egyik helyszínre: kalyibák, szemét, kutyák, macskák és számtalan piszkos, mosolygó, csillogó szemű gyerek. Ugyanaz az ismerős szag terjengett a levegőben mint Afrika szegényebb részein, nyomorszag: rothadó szemét, baba- és kisgyerek illat, mocsok szag, komposzt szag, állott víz szag, édeskés, émelyítő, szúrós, mindent körülleng. Közben pedig mindez egy rohamosan fejlődő városnak a része irodaházakkal, sétányokkal, szállodákkal, bárokkal,….nem igazán tudom még felfogni ezt a hatalmas nagy ellentmondást és próbálni élni benne. Mármint gyanítottam, hogy ilyen hatalmas gödör lesz a két világ közt egy városon belül, de mikor benne kell élned akkor arcba jön minden. Ezt eddig csak Johannesbourgban láttam és már ott is rémísztő volt. Mozambik nem volt ennyire sarkos. Az igazi Phnom Penh életérzést ezek a képek közvetítik a legjobban: http://lens.blogs.nytimes.com/2011/06/29/inside-a-cambodian-building-a-feeling/

  Vissza a foglalkozáshoz: mikor én voltam akkor épp az alap tisztálkodásra (kézmosás, fogmosás) „tanították” a gyerekeket és egészségügyi csomagokat osztottak, utána pedig a felnőtteknek tartottak előadást HIV/ AIDS- ről és a kondom használat előnyeiről. Nagyon interaktív volt az egész, a gyerekek baromi lelkesek voltak, a felnőttek pedig kérdezgettek és tényleg érdekelte őket a téma.  Jó dolog, hogy helyiek tartják ezeket a előadásokat, ráadásul olyan fiatalok akiknek ez munka- és tanulási lehetőséget is jelent. Szerintem hatékonyabban el tudják érni a helyi közösségeket (a bizalom, nyelv, közös háttér, problémák ismerete miatt) mintha mondjuk én csinálnám ugyanezt a munkát. A látogatásunkról itt találtok képeket (jött velem Megan is aki nálam jobban ért a fényképezéshez): https://picasaweb.google.com/111966797890977313534/TTOutreach?authkey=Gv1sRgCM_foaWT66n9cg&feat=email#

Amúgy jól vagyok, kezdem itt is megtalálni magam és a lakáskérdés is megoldódni látszik, úgy tűnik ebben a házban maradhatok, csak másik szobában mert az egyik lány elmegy. Ez nagyon jó hír mert jó helyen van a ház, olcsó is és a többiek is aranyosak. Majd írok erről részletesebben meg rakok fel képet. Már van kávés nénim akinél minden reggel kávézok a többi nővel; van masszázs helyem ahová megyek vasárnaponként; kezdem magam kiismerni a zöldség piacokon (bár még nem főztem); tudok féloldalasan ülni motoron mint egy igazi hölgy; megvan hol fogok bringát venni; megtaláltam a legfinomabb ebédlő helyet a piacon, stb. Vasárnaponként szoktatok nagyon hiányozni, azért megyek akkor masszázsra mert az jót tesz a kis lelkemnek is. És elhatároztam, hogy holnap vasárnap lévén kimegyek a piacra és főzök is végre valahára. Majd fotódokumentálok erősenJ