Nem tudok aludni. Meleg van. Nagyon meleg. 1 ventillátor az ágy mellett, egy a plafonon. Nem baj, legalább írok helyette Nektek.
A héten voltam a MetaHouse- ban ami egy kulturális központ, lent galéria van (változó kortárs művészeti kiállításokkal), a tetőn pedig fedett kivetítő tér, asztalok, bár. Németek finanszírozzák meg szervezik a programokat. A szerdai film egy burmai (=Myanmar) humoristáról szóló angol dokumentumfilm volt, egy német humorista kommentárjaival. Tudom, zizzantan hangzik. Zarganar híres burmai humoristát, rendezőt és írót 2007- ben 58 év börtönre ítélte a katonai diktatúra által irányított látszat köztársaság mert a Saffron lázadás ideje alatt interjút adott a CNN- nek, továbbá volt mersze segélyt szervezni és osztani a Nargis ciklon túlélői között mikor a kormány nem engedte be a külföldi segélyszervezeteket. Meg persze a politikai bírálatot tartalmazó művei sem segítették a helyzetét. Szóval Zarganart megtalálta egy angol dokumentumfilm készítő és interjút készített vele Burmában mielőtt bevonult volna a börtönbe. Nagyon megindító volt és hihetetlen, hogy valaki hogyan képes derűsen kiállni az elvei és a népe mellett akkor is mikor tudja, hogy csak pár napja van hátra a börtönig ahonnan sosem szabadulhat. Nem verte a mellét, nem volt elvakult idealista, semmi harcias hazafiasság. Egyszerűen elmesélte, hogy ő csak hangja akart lenni a többi honfitársának akik nem tudtak megszólalni a nyomor, megfélemlítés és értelmi/ érzelmi korlátok miatt. A ciklon után is azért fogott segélyszervezésbe mert látta az emberek nélkülözését és nem azért, hogy szembe helyezkedjen az állammal. Nem akarta megváltani a világot, politikailag szerverzkedni meg mindenféle idióta partizán akciókba fogni. A büntetése elől sem menekült, bizonyára ő is tudta, hogy ez előbb utóbb elkerülhetetlen lesz. Ebből a távlatból nézve az otthoni helyzet egy tragikomikus műbalhénak tűnik.
Persze dokumentumfilmeknél nincs happy end, itt sem volt. 2010- ben 35 évre csökkentették a büntetését. Több előadását is bevágták az interjú közben, az egyik viccre emlékszem, megpróbálom lefordítani. Összeül az amerikai, az angol és egy burmai. Elkezdenek mesélni, hogy eldöntsék melyikük tudja a legnagyobbat mondani. Amerikai: ide figyeljetek, én kétszer köbefutottam a világot pedig csak fél lábam van. O, az semmi, mondják a többiek. Angol: én átúsztam oda- vissza Ázsia és Amerika között az óceánt pedig csak fél karom van. Ez mind semm, szól a burmai. Nekünk 18 éve ugyanaz a vezetőnk Burmában, fej nélkül.
Volt a héten még egy érdekes beszélgetésem. Megismerkedtem egy lánnyal aki egy olyan szervezetnek dolgozott ahol lánykereskedelem áldozatain próbáltak segíteni itt (safe house, tanítás, munkaszerzés, visszaintegrálás a lányoknak). Ráadásul Vietnámból Kambodzsába eladott lányokon is. Látszatra Kambo és Vietnám nem haverok de amúgy meg támogatják egymást a háttérből. A kommunista Vitenámban pedig ugye nincs munkanélküliség, éhezés, szegénység, emberkereskedelem csak a tökéletes kommunista állam. Ezek a barátnőmék elkezdték felgöngyölíteni a rendszert, eljutottak a határőrökhöz meg a kereskedőkhöz....aztán a Kambo kormány megszüntette a szervezetet egyik napról a másikra, a barátnőm nem kívánatos lett Kamboban, Vietnámba pedig nem mehet 5 évig.
Megtudtam tőle, hogy a vietnámi lányokat általában a családjuk adja el a közvetítő embernek aki a határőrök segítségével átcsempészi Kamboba ahol valaki megveszi a lányt. A vietnámiaknak fehérebb a bőrük mint a Kamboknak és a vonásaik is lágyabbak tehát többet érnek. Ha szűz akkor még többet mert itt is menő az a babona, hogy a szűz lánnyal való közösülés gyógyít, életet ad, stb. (érdekes, hogy Mozambikban ugyanezt gondolták) Sajnos sok HIV pozitív/ AIDSes férfiak is gondolják ezt ami oda vezet, hogy a lány is megfertőződhet. Általában egyszer vagy pár alkalommal "használják" a megvett lányt, utána kidobják az utcára Kamboban ahol egy vietnámi nem beszéli a nyelvet, nincs pénze hazamenni és rá lesz kényszerítve, hogy a testéből éljen. Ha nem lesz képes vigyázni magára akkor nagy valószínűséggel más is meg fogja erőszakolni vagy rosszabb. Ja és az átlagéletkoruk 13- 14 év.
Igen, van értelme fejlődő országban dolgozni és tenni valamit. Bármit.
